
„-Kérem meséljen arról, hogy mit lát a képen.
-Hogy mit látok a képen doki? Hmm. Nem is tudom, elég idióta ábra, de… Hulkot miután jól elverte az Abomination. Menekül… nem is, inkább erőt gyűjt, egyre idegesebb megfeszülnek az izmai és készül a mindent elsöprő visszavágóra.
-Értem… köhm… biztos ezt látja Kovács?
-Igen.
-Ez volt az első, a legeslegelső dolog ami az eszébe jutott?
-Igen… nem…talán… nem tudom…
-Kovács úr, kérem ne izgassa fel magát. Koncentráljon és azt mondja el mi is az amit tényleg lát.
-Értem doki, lássuk csak… Simon… Finta.
-Finta Simon? Ez meg mit akar jelenteni. András? Ugye szólíthatom így? Meséljen erről a „Finta Simonról” persze ha nem gond.
-Van egy közös vállalkozásunk. Testvéremként tiszteltem őt, de mégis elárult. Hazudott hátba támadott. Kirúgtam őt, de visszasírta magát, pontosan így kúszott a földön felém és könyörgött, még a cipőmet is tisztára akarta nyalni csak, hogy visszavegyem őt. Nagyon megviselt a dolog. Ezért is jöttem el magához doktor úr.
-Túlságosan jószívű maga András. Túlságosan is. Ritka az ilyen, tiszta lelkű ember aranyat ér maga, sokkal többet ér mint ez a „Simon” gondoljon erre. És arra hogy ő ugyan úgy egy senki marad. És ha fel kell reggel ezt tudni is fogja magáról. Sokkal többet ér maga nála higgyen nekem. És ezt nem azért mondom mert ez a munkám, őszintén, a szívemből beszélek, ne csüggedjen Kovács."
Dr. Markocky Bálint pszichiáter és Kovács András jóváhagyásával jelent meg ez a beszélgetés.
Jubileumi 75. bejegyzést olvastátok kedves rajongók. Bár elég szomorú, hogy ilyesminek kellett lennie. Köszönjük szépen Simon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése